A Szádeczky-Kardoss család története
A Szádeczky-Kardoss család az okiratok szerint ősnemes eredetű, mely trencsénmegyei birtokai szerint a Sadoch, Sadech, de Zadecz és Kardos /Cordos/ névvel élt már a XIII-XV. századokban, majd a családnevek kialakulása után a XVI. században a Szádecsny-Kardoss kettős nevet használta /Zadechny alias Kardoss de Zadachne/, végül a XVII. századtól fogva egyik ága a szláv végezetű Szádeczky nevet tartotta meg, másik ága a Kardoss nevet használta és használja napjainkig.
A legrégebbi oklevél 1263-ból való /1297-es évi hiteles, eredeti átiratban hártyán, függő pecséttel/ melyben Sadoch /Sadech/ és fivére Balázs visszaperlik ősi birtokuk hatalmasul elfoglalt részét Lednice mellett, ahol a család nevét őrző Kardos /Veszka/ és Szádecsne falu fekszik.
A második oklevél 1376-ból való /1420-as évi hiteles átiratban hártyán/ Kardoss Péter domanizsi soltészságáról, amely közsségben a család kegyurasága alatt állott a templom s benne családi sírbolt volt és van.
A XV. századból is fennmaradt néhány oklevél másolatban, így 1452-ből, melyben a nyitrai káptalan előtt a Zadecz-i testvérek tiltakoznak a cseh husziták foglalásai ellen Ősi birtokaikban. 1457-ben V. László király rendeletére Hunyadi László tárnokmester védelmébe vette őket a husziták ellen.
A XVI. századból bőségesen vannak oklevelek, melyek többnyire birtokügyekre vonatkoznak. Új adománylevél /nova donatio/ 1571 április 13-án kelt, amit az akkori helytartó Paulus Abstenius vagyis Bornemissza Pál erdélyi püspök adott ki a család akkor élő tagjainak. Ezekben a család akkori tagjai Szádecsny alias Kardoss kettős névvel szerepelnek.
A család név szerint ismert első őse Kardoss Péter /Petrus Cardos de domanisa/ aki a terncsénmegyei Nagy-Domanis falu soltészságáról és bíróságáról szóló adománylevelet, melyet Jakab szepesi ispán, mint országbíró 1376-ban Visegrádon állított ki Nagy Lajos Király 1377-ben ugyancsak Visegrádon megerősítette, jogai védelmére a túróci konvent által 1420-ban átirat. Ez a Kardoss Péter alapíthatta a Domanissal határos Szadecsne falut, mert fiai Péter, Detre és Bertalan már de Zadecz és de Zaadoch-nak írják magukat. A nyitrai káptalan előtt 1452-ben tiltakoznak joblonovai Buthora Gáspár, Lőrinc és Poldizsár /a Marsovszky család ősei/ erőszakossága ellen, mert Kis-Lednici és Poruba nevű birtokaikat, domaniai soltészságukat az ottani malmukat elfoglalták. Ugyanők 1453-ban V. László királytól és 1457-ben Hunyadi Lászlótól, mint királyi tárnokmestertől oltalomlevelet, illetőleg rendeletet kaptak a trencséni várispánokhoz, hogy őket birtokaikba a cseh husziták ellen oltalmazzák.
Még a XV. században alapította a család Domanis szomszédságában Kisdomanis /Domaniska/ új telepet, mely később /vaszka=falu/ birtokosairól Kardos-Vaszka nevet kapott s a vármegye hivatalos irataiban a XVIII században Kardosfalva néven szerepelt.
A XVI. század közepén kihalt hradnai és szulyókvári Sulyovszky család utolsó férfitagjainak Rafaelnek, Anna nevű nővére Szádecsnei Kardoss János felesége volt, aki az új adományos Szirmiensis családtól a szulyóvári uradalom leányngyede fejében 1552-ben békés kielégítést kapott.
A család a XVI. század végén szádecsnei Szádechny alias Kardoss nevet viselt s 1571-ben ilyen néven kapott I. Ferdinánd helytartója, Bornemissza Pál erdélyi és nyitrai püspöktől a szádecsnei curiális birtokára új adománylevelet, miután a korábbi adományról szóló oklevelek Szadeczhny Balázs lietvai várnagy szádecsni udvarházának leégése alkalmával megsemmisültek.
Ebben az időben már több ágra szakadt a család. Ezek közül Balázs ága 1762 körül kihalt és Batthyány Lajos nádor új adományt kapott ágának vagyonára. Zsigmond a Trencsénben élt Szádeczky családnak az őse, Miháy pedig a családnak Abauj megyébe került ágának az őse. György a XVII. században névleg is különvált és a Kardoss családot alapította meg.
Részlet a Szádeczky-Kardoss Család című könyvből.